A DJI folyamatosan ontja jobbnál jobb termékeit – ez mára megszokottá vált. Az azonban még tőlük is egyedi, hogy olyan apró drónt dobjanak piacra, amely bátran versenyezhet magasabb kategóriákkal is – persze nyilván kompromisszumokkal. Teszteltük a DJI Spark-ot.
Tulajdonképpen a DJI Phantom széria is kicsinek számított az elmúlt 2-3 évben, és számít ma is, ha mondjuk egy Matrice modellel hasonlítjuk össze a kettőt. Nyilván más szegmens a drónok piacán belül, de érdemes azért párhuzamot vonni; minőség tekintetében nyilván a hordozott DSLR kamerával nem veszi fel a versenyt a Phantom 4 beépített gimbal kamerája, de a kompaktság, a kezelhetőség és nem utolsó sorban a súly miatt a mainstream, vagy ha jobban tetszik: consumer vonal masszív pillére.
No de mi történik akkor, ha kidob a kínai gyártó mondjuk egy Mavic Pro-t? Kompaktabb, kisebb, mint a Phantom 4. Tud az is natív 4K-t, ugyanaz a 3 tengelyes gimbal technológia került alkalmazásra, mint a nagyobb testvéreknél.
Nyilván választják sokan, de aki professzionális felhasználást részesít előnyben, az alapvetően a magasabb kategóriák képviselőinél keresgél. Broadcast minőséget (most nem a telefonos streamelésre gondolunk) a P4-szegmenstől felfelé tudnak nyújtani a DJI drónjai, ez tény. Akinek pedig a mobilitás fontos, választhatja a Mavic Pro-t.
Vagy a Spark-ot. Ugyanis a DJI nem elégedett meg a Mavic Pro által hozott kompakt mérettel, máris előrukkolt megjelenése után körülbelül fél évvel a DJI Spark.kal. Hirteken robbant be a köztudatba, úgy 2 hónappal ezelőtt még csak hírből ismertük, korai sample-k lepték el a világsajtót, de még inkább a YouTube nemzetközileg elismert vloggerei tesztelgették.
Most pedig megérkezett a Techaddikt.hu szerkesztőségébe is a DJI Spark, nem engineering sample-ként, hanem teljes értékű retail verziós darabként, egyenesen a Duplitec-től.
A DJI Spark doboza nagyjából akkora, mint egy okostelefoné, na jó, 2 évvel ezelőtti okostelefoné. Vagy mint egy mai 7 colos tableté. Kibontás után aprócska, bőrönd szerű, kinyitható, hungarocellhez hasonlítható anyagú hordozható tokot kapunk, ebben lapul maga a Spark, mellette pedig az USB töltőkábel, az adapterfej, valamint némi manual is helyet kapott. Saját, dedikált töltője nincs a DJI Spark-nak, USB-n keresztül mehet a charging.
Nem csak dedikált töltője, de távirányítója sincs a DJI Spark-nak. Ezt a feladatot nemes egyszerűséggel bízzuk rá okoseszközünkre (mi ASUS Zenfone 3 Deluxe-ot használtunk a teszthez), lehet ez okostelefon, vagy táblagép is. Nyilván telepítenünk kell használatbavétel előtt a DJI GO 4 alkalmazást – ne a „sima” GO-t, az maximum P3-ig jó, no meg az Osmo-kat kezeli még egyelőre.
Miután megvan a DJI GO 4 applikáció, kezdődhet a DJI Spark és az okoseszköz összehangolása. Nálunk ez elsőre nem sikerült, mivel más eszközzel lehetett a tesztkészülék párosítva, ezért nulláztuk a kapcsolatot: az akkumulátor ki- és bekapcslógombját folyamatos nyomva tartás mellett 4-5 másodpercen keresztül le is zajlott a reset, a WiFi kapcsolatok frissítése és újralistázása után meg is jelent a felhohzatalban a Spark, mint csatlakozási pont. Az SSID-t automatikusan kiosztotta, viszont a pass-t nekünk kell beírni, ami mindig ugyanaz – az akku alatt található gyári címkén meg is található az adat, de QUAR kódként is beolvasható.
Miután megtörtént a szinkronizálás, indíthatjuk is a drónt. A kalibrálás egy szempillantás alatt megtörtént, compasst azért újralőttük – mehetett is a mókázás. Mondjuk elég mókás valóban telefonról irányítani drónt, az érintőképernyő sajátosságai miatt kissebbfajta erőpróba volt – megszokás kérdése, 5 perc elteltével otthonosabban mozogtunk már e téren is.
Reptetés előtt frissítettük a DJI Spark firmware-ét. A Duplitec kollégája átadáskor említette, hogy az első firmware-ek nem igazán oldották meg a drón kiegyensúlyozását, így szélben instabil, de még lebegés közben sem tudja tartani a pozícióját. Annak rendje s módja szerint a legfrissebb fw-vel felszerelve ilyen problémába nem futottunk bele, ráadásul a compass kalibráció után szögegyenesen állt a levegőben a DJI Spark.
Nem fickóskodtunk nagyon a DJI Spark tesztelése során, 50 méteres körzetben reptettünk, mindig látótávolságon belül. Igaz, ha telefonról, WiFi kapcsolattal irányítunk, nincs is sokkal nagyobb tényleges hatótáv, viszont ha hozzávaló távirányítót is beszerzünk (hasonló a Mavic Pro távirányító egységéhez), úgy a range is jelentősen megnövelhető.
Persze nem minden a hatótáv, ha korlátozott az akkumulátor rendelkezésre álló ideje: a DJI Spark esetében ez gyakorlatban 14-16 perc, legalábbis mi ennyit tudtunk kihozni belőle. Ebben benne volt intenzív (nem sport mód) haladás előre, körözés, maximum sebességgel emelkedés 50 méter magasságig, maximum sebességgel süllyedés 50 méterről 2 méterre, valamint sok egyhelyben lebegés (hovering) a fotók elkészítése kapcsán.
A DJI Spark fel van szerelve minden olyan opcióval és technológiával, amelyet a nagyobb márkatársaik is tudnak. A mechanikus gimbal hasonló elven működik, mint a Phantom 4 széria, vagy még inkább a Mavic Pro esetében, az automatikus hazatérés GPS alapon pedig segíti az irányítást és kezelést.
El lett látva rengeteg szenzorral a DJI Spark is, ennek megfelelően előre haladásnál és ereszkedésnél megvan a védelem – persze figyeljünk arra, hogy a szenzorok hatékony működéséhez ne repüljünk gyorsabban 15-20 kilométer/órás sebességnél.
A DJI Spark egy 1/2.3″ átmérőjű CMOS szenzorral rendelkezik, melyhez egy fix 25mm-es (35mm ekvivalens), f/2.6 lencse tartozik. A videók ISO tartománya 100-3200, fotóknál ez 100-1600 értékre módosul.
Videók készítésénél (microSD kártyára) egyetlen felbontás áll rendelkezésünkre, 1920×1080 FHD, 30FPS rátával. Ez egy általános, leginkább elterjedt méretezés, felhasználási tartományában bőségesen elegendő lehet.
Mivel még fog érkezni hozzánk DJI Spark, ezért most a sokat reklámozott gesztusvezérlést elhagytuk, így lesz apropója a tesztelésnek a következő alkalommal is. Remélhetőleg akkor saját tartozékként beszerezhető távirányítóval lesz felvértezve a drón, így még többet ki tudunk majd hozni belőle.
DJI Spark specifikációk
Kamera szenzor: 1/2.3″ CMOS
Effektív pixelszám: 12 MP
Optika: FOV 81.9° 25 mm (35 mm ekvivalens) f/2.6
ISO tartomány: 100-3200 (videó), 100-1600 (fotó)
Elektronikus zársebesség: 2-1/8000 s
Fotó képméret maximuma: 3968×2976
Állókép fotó mód: Single Shot, Burst Shooting: 3 frames, Auto Exposure Bracketing (AEB): 3 bracketed frames at 0.7 EV bias
Intervallum: 2/3/5/7/10/15/20/30/60 s
Videó felbontás: FHD: 1920×1080 30p
Max videó bitsűrűség: 24 Mbps
Támogatott fájlrendszer: FAT32
Fotó formátum: JPEG
Videó formátum: MP4 (MPEG-4 AVC/H.264)
Akkumulátor: 2970 mAh lítium-polimer, 11.4 V / Intelligens akkumulátor: 1480 mAh
Nettó súly: körülbelül 95 gramm
Töltési hőmérséklettartomány: 5-40 Celsius fok
Gimbal kontroll: -85°-tól 0°-ig
Stabilizátor: 2 tengelyes mechanikus (pitch, roll)
Vision System garantált működés: ≤36 km/h 2 méterrel a talaj felett
Magasság tartomány: 0-8 méter
Működési tartomány: 0-30 méter
Működési környezet: világos, mintázott felületek érzékelése megfelelő félnyben >15 lux
Wi-Fi működési frekvencia: 2.4 GHz/5.8 GHz
Maximális adatátvitel: 100 m (távolság), 50 m (magasság)
A drón felszállási nettó súlya: 300 gramm
Méretek: 143×143×55 mm
Átmérő, propellerek nélkül: 170 mm
Maximum emelkedési sebesség: 3 m/s Sport módban, szélcsendben
Maximum süllyedési sebesség : 3 m/s Auto Landing módban
Maximum sebesség: 50 kilométer/óra Sport módban, szélcsendben
Maximális működési magasság, tengerszint felett: 4000 m
Maximum repülési időtartam: 16 perc szélcsendben, 20 km/h sebességgel (
Maximum lebegési idő: 15 perc szélcsendben
Üzemi hőmérséklet: 0°-40° Celsius fok
Műholdas pozicionálás: GPS/GLONASS
A cikkhez tartozó fényképeket Canon technikával készítettük. Szerkesztőségünk mobilinternet-hozzáférését a Telenor Magyarország biztosítja. A Techaddikt.hu Telenor Hello Data csomagot használ. Együttműködő partnereink: Acer Hungary, ASUS, Duplitec, Canon, Camera Kft., Telenor Magyarország Utómunka hardver: Acer, ASUS
