Site icon TechAddikt

[TESZT][PC] Star Wars: Battlefront – rajongóknak kötelező déja vu

Kétségtelenül nem mai darab a Star Wars: Battlefront. Mi mégis most, nagyjából fél év után elővettük, kissé leporoltuk, ezzel egy korábbi elmaradásunkat pótolva – úgy gondoltuk, akad még némi aktualitása a Dice játékának.

Mindamellett, hogy a Battlefront kezdetben mindössze egy Battlefield klónnak hatott másnak, a cím rajongói epedezve várták, hogy végre a kezükben tarthassák a  Dice alkotását. A visszás szájíz persze azonnal körbevette a terméket, a játékos közönséget megosztva tartották a készülő Star Wars játékot egyszerre egy remek, önállóan is létezni képes multi- őrületnek, és egy, a Battlefield motorjára ráhúzott Star Wars címnek.

Battlefront vagy Battlefield?

A Sithek (esetünkben a rajongók) bosszúja pedig hatalmas robajjal került az éterbe a nem olyan régen lefutott béta teszt után, mivel a kezdetben fintorgó, leszóló, elégedetlenkedő emberek arcába lehetett tolni a korai betekintést engedő játékot, és gúnyos kacajjal küldhettük el őket a sunyiba.  Persze még véletlenül sem állíthatjuk azt, hogy egy tökéletes béta szezonnal lehetett dolgunk, viszont elegendőt láthattunk ahhoz, hogy a Battlefrontnak jó-előre megszavazzuk a bizalmat. A játékmenet élvezetes, a grafika gyönyörű, a pályák jól kidolgozottak, a hanganyag csodálatos, a hangulat pedig tényleg ott van a szeren.

Csillagok háborúja

Ugyan a hitetlenkedőket is részint megértettem a végeredménynek végül teljes szívemből örültem Star Wars rajongóként. A program éppen elegendő újdonsággal, játékmóddal és lehetőséggel kecsegtet, hogy elenyészőnek tűnjenek a benne fellelhető problémák. De mivel a gondok sem kerülik el a Star Wars: Battlefront világét, így úgy gondoltuk, jobb lesz, ha előre vesszük azokat a dolgokat, amelyek hiányoznak a programból vagy éppen nem a megfelelően működnek, hogy aztán egy Star Wars rajongó képében a végletekig áldjuk a Dice új remekművet.

Ha a Battlefront égiszén, a pro és kontra jellemzőket tartjuk a csillagoknak, akkor elmondhatjuk azt, hogy a totális háború a két fél között a fejlesztés folyamán, egy lassú és nyomonkövethető folyamat alatt eldöntötté vált, és a kontra a bukás szélére került. De mint ahogy azt a videojátékoknál már megszokhattuk, ezeket a negatív tényezőket soha nem lehet teljesen kiirtani, így mindig lesz mibe szőrszálat hasogatni. Ha esetünkben a pro is győzedelmeskedik, a kontrák akár a Sithek mindig felütik a fejüket, valahol a Star Wars galaxisban.

Essünk is neki a kötekedésnek azzal, hogy a játékba a későbbiekben bekerült Training Mission-ök nem fogják a Battlefront rajongókat kiengesztelni a Single Player teljes hiánya miatt. Azért minden elfogultságát leplezni kívánó játékos nyugodt szívvel bevallhatja, hogy a többjátékos csatározások mellett, szívesen látott volna egy pár órás egyjátékos történeti módot a játékban. A motort és a benne rejlő lehetőségeket tekintve már nem került volna sokba megvalósítani, ha nem is teljesen single-módban, akkor legalább egy 2-4 fős co-opban elmesélhettek volna egy (akár sablonos) Star Wars sztorit.

Viszont sajnálatunkra nem lett így, mindösszesen egy (akár egyedül is játszható) 5 küldetéses módozatról van szó, ami ismerteti a játék működését, a harcrendszert, de ezeket is úgy, hogy a multiplayer egyes szegmenseiből kiragadtak egy-egy szeletet, hogy azokat egyedül is kipróbálhassuk, mielőtt a nagybetűs játékba kezdenénk.

A másik hiányosság, – ami azért platformunkon, a PS4-en annyira nem is bántó – az ingame VOIP totális hiánya. Számunkra effektíven ott a megoldás, csupán a csapatunk tagjait, barátainkat partiba hívva máris kész a hang kommunikáció mindennemű külső hard/szoftver használatától mentesen, viszont a kárörvendők gúnyosan kacaghatnak az asztali gépeseken, akiktől teljesen megvonta az EA a hang-kommunikációt.

Egyes játékmódok megkövetelik a mesterséges intelligencia jelenlétét az emberi játékosok mellett, és ez a másik nagy csalódás a programban. Ilyen buta MI-vel már régen találkozhattunk, mint amivel a Battlefront berkein belül.

A Birodalom visszavág

A program által irányított karakterek nem mozognak taktikusan, elakadnak, célozni nem igen tanították meg őket, és amit időnként a pályákon képesek leművelni a spontán kitöréseikkel, az nemes egyszerűséggel kiábrándító. Na de nem lehet minden TOP10, különben már a Pacmanről beszélnénk.

A következő probléma – ami lehet, hogy csak engem zavart – hogy hasonlóan a Battlefieldekhez, igazán mazochistának kell lennünk ahhoz, hogy járműbe pattanjunk. Ez a légi járművekre meg aztán kiélezetten igaz, mert rengeteg időt kell beleölnünk ahhoz, hogy egy-egy repülővel ne csak az égen tudjunk maradni, hanem esetlegesen a csapatunk malmára is tudjuk hajtani a vizet támadásainkkal. De balszerencsénkre a Dice ezúttal sem tette könnyebbé a gépek kezelését, így a korai mérkőzéseken a gyakorlatlan játékosok sokszor fognak értelmetlen halált halni a földbe csapódott vadászgépek miatt.

A Jedi visszatér

Az olyan agyonrágott csontokról már nem szeretnék beszélni, mint a szerverböngésző és a matchmaking system, úgyhogy kapásból vágjunk is bele a Star Wars Battlefront azon részébe, amitől igazán jó a játék. Kezdetnek a legelső, amit a laikus player észre vehet a programban, hogy elképesztően jól néz ki. A pályák pofátlanul jól illeszkednek a világba, a terepek, modellek kiemelkedően szép megjelenítésben kerülnek terítékre a játékban.

Többször előfordult, hogy hátradőlve vártam, hogy folytatódjon a mozi, ezzel pedig önkéntes fragnek jelentkeztem az ellen tagjainak. Helyenként tényleg nagyon becsapós ez a grafika. A Battlefront által felvonultatott hanganyagok szintén gyönyörködtetőek, és első félelmeimnek ellenére nem csupán a nosztalgia feelinget próbálta a Dice felébreszteni a zenei motívumokkal. Remekül megzabolázták az eredeti hanganyagokat, és jólkonferálva pattintották hozzá a multiplayer csatározásokhoz, ami remek hangulatot kölcsönöz a játéknak.

És ez még csak a zene, de vannak itt még járművek, fegyverek, karakterek, amik szintén remek hanganyaggal rendelkeznek, hogy egy pillanatra se zuhanj ki a filmektől megszokott hangulatból. A különbség csupán az, hogy ha itt megáll a kezed a kontrolleren, akkor a főhős mozdulatlan marad, mindhalálig.

Összegezve

Hosszú novellát lehetne még írni a játékmódokról, amik java része nagyon élvezetes, ilyenek a Fighter Squadron, Supremacy, Drop Zone, Blast és Walker Assault módozatok. A csekélyebb oldal (ami persze szintén fun, csak könnyebben megunható) tartalmazza a Cargo, Hero Hunt, Droid Run, és a Training Missiont, amit akár szolóban is csapathatunk a nagy multi-harcok előtt. A kései időszakban bekerült Battles játékmódban 1v1 harcot vívhatunk valamely barátunkkal ahol a rajtunk kívül jelen lévő katonákat a gép irányítja.

Ezzel szinte megegyező a Hero Battles mód, ahol egy játékban szereplő hőst irányítva kell csatároznunk. Mindkét módozat célja, az elesett ellenek tokenjeinke begyűjtése, a limit (100 pont) eléréséig. Ezeket a módokat akár osztott képernyőn is játszhatjuk.A pozitívumok közé tartozik még, hogy a játék jól-ballanszolt, így egyik csapat sem érezheti túlságosan nagy fölényben magát. Persze nagy hangsúly van a csapatok összeállításán, egyes játékosok viselkedésén, de egy-egy remek party azért még játszik a Battlefrontban, ha sikerül megfognunk az isten lábát, és a 14+-os userek értelmesebb fajtáját.

A rengeteg Star Wars játék után, amik fele-más végeredménnyel végeztek a játékosok köreiben, jó újra viszont látni a Battlefront körítését. Sajnálatos módon a Single Player szegmens felejtős, de a multi csatározás kegyetlen jó mulatságnak bizonyult, így jórészt vígasztal minket az egyjátékos történeti mód hiánya miatt.

A fellelhető problémák csupán elenyészőek ahhoz képest, amit szolgáltatni tud a bizalmat szavazóknak a Battlefront harmadik megjelenése. A Dice szerencsére kitett magáért, a grafika, a hangok, a hangulat és a játékmenet terén is egyaránt. A játékmódok nagyon szórakoztatóak, sok időt ölhetünk még bele a játékba.

A játékot a Konzolvilág.hu biztosította.

PC-s játéktesztjeinkhez az ASUS hardvereit használjuk.

Exit mobile version