Itt a No Man’s Sky, már most láthatóan egy újabb, a közönséget megosztó, többnyire felmagasztalt játék, mely egy vadonatúj ütőkártyája lehet (vagy már az is a friss eladási adatok alapján) a Sony-nak. A felfedezés egy élmény, de milyen prezentációban került elénk a Hello Games játéka?
Az újdonság élménye a nem működő űrhajónktól való elindulás pillanatában lecsap, és több órán keresztül nem enged el. Nem hagyja, hogy a játékot letegyük: előszedjük kis fegyverünket, amivel egyrészt kiirthatjuk az életünkre törő repülő drónokat, másrészt pedig ezzel tudunk szerezni fontos erőforrásokat, amiből több fajta is leledzik környezetünkben.
A játék eleje egy ütős élmény. Igaz, hogy nem kapunk túl nagy, globális és beható segítséget, de alapvetően pontosan emiatt ragad magával az egyébként jól megkomponált sztorivonal.
Radioaktivitás, erő, inventory, gyűjtögetés – maga a hype. A hype, ami gyorsan leveszi a lábáról a mit sem sejtő játékost. Épp ezért is kezd pompásan a Hello Games játéka.
Esetleg ha nem lelünk rá valamire már a játék kezdetén, akkor a játékélmény pendigbe kerül, stagnál az egész. Ez alapvetően belengi a No Man’s Sky egész szellemiségét, viszont ad valamiféle hiányérzetet is. Az fix, hogy közel 20 órán keresztül fogunk bóklászni jobbra-balra, gyűjtögetni, ide-oda sétálgatni az űrhajó közvetlen közelében.
Kitartónak kell lenni. Ha nem gond a monotónia, gond egy szál se, csak vészeljük át ezt a pár órát.
Többféle út is választható, de az egyik viszonylag magától értetődő tud lenni. Ha ezzel vesszük fel a kapcsolatot, akkor ennek az irányát követve kapunk majd feladatokat, technológiát, és még egyéb dolgok is a markunkat ütik, amik újabb űrállomásokat nyitnak meg, de akár azokba a bizonyos fekete lyukakba is beletekinthetünk a későbbiekben.
Szóval nem nagyon érdemes sokáig egyedülállóan mozognunk, hiába kezdünk mindig véletlenszerű helyszínen, megnövelve az újrajátszhatóságot – elvégre a procedurálisan létrehozott bolygók és galaxisok felfedezése rajtunk is áll!
A játék maximum 60 FPS-t tud kiszorítani PC-n, konzolon (PS4) viszont csak 30-at. El is fogadhatjuk talán, főleg, ha elhívatottságunk nem hagyja előtörtni realista énünket, még meg is értjük egy ilyen cím esetében.
A látványvilág szintetikus kicsit, de szerethető. A hangzásvilág remek, az OST jól sikerült, fülbemászó, szerethető. Ami kell is, ha az élményt hatványozni szeretnénk.
Néhány szubjektív megjegyzést említenék a No Man’s Skyból. Az inventorynk nagyon kicsi, és ha tele vagyunk, nem olyan egyszerű ejteni dolgokat belőle, ha meg nincs szabad helyünk, nem tudunk bizniszelni. Ha valamiből 1, valami másból meg 230 darab van, ugyanakkora helyet foglalnak. Az űrállomások mind olyan üresek, elhagyatottak, hiányzik belőlük az élet.
A lények, növények között fel lehet ismerni pár korábban látottat, csak más színben. A barátságossá nevelt lényeket meg nem nagyon lehet magunkkal vinni, az állomáson levő földönkívülieket meg miért nem lehet másodpilótaként elhozni? Annyi kihagyott ziccer van ebben a játékban…
Hiányérzet, az van, főként, ha eldöntjük, hogy végigjátsszuk a No Man’s Sky-t. A játék valahogy befejezetlennek tűnik, pedig irdatlan jó a koncepció. Csak még hiányzik belőle az a pici plusz, ami nagyon is emlékezetessé teszi – vélhetően javít majd mindent egy, vagy több patch?
PC-s játéktesztjeink elkészítéséhez ASUS ROG eszközöket használunk.
A teszthez a játékot a Konzolvilág biztosította.
Az online (Instagram, Facebook, Twitter) és egyéb kommunikációhoz ASUS Zenfone okostelefonokat használunk.
Együttműködő partnereink: Acer, ASUS, Camera Kft., Canon, Gigabyte, EPSON, Sony PlayStation, Nintendo, G DATA, Konzolvilág