A Warhammer-univerzum gyökereit a 80-as években kell keresni, így a fiatalabb generáció maximum screenshotok, vagy ősrégi játékverziók alapján kóstolhat bele az akkori, meghatározó feelingbe. Most azonban visszatér a hangulat, a játékélmény teljes életnagyságban: Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr teszt.
Elsőként a grafikát, a tálalást, a környezet kidolgozottságát kell megemlítenünk. Mint minden Warhammer 40k epizódban, itt is a barokk-reneszánsz stílusvilágot előtérbe helyező tálalással találkozunk, ami nagyszerű, hiszen alapjaiban véve ez határozza meg a az egész saga összes körítését, aprócska részletét.
Máris nézzük, mit is takar a címben is szereplő Martyr kifejezés. Nos, Martyr egy hatalmas anyahajóra emlékezetető, még épülő fázisban leledző katedrális, vagy dóm – mindez úgy lehelyezve a játékos szeme elé, mintha valamelyik Alien-részből teleportálták volna át, minden egyes meghatározó részletével. Ez egyébként folyamatosan rátelepszik a Warhammer 40K produktumokra, hiszen – ahogyan említettük feljebb – egyéni, sajátos tálalást kapunk folyamatosan.
A fantáziának semmi sem szab határt jelen esetben, a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr-nál: a létező legtöbb kreatúrát, hozzá katonákat, láncfűrészt, és minden földi (?) jót sikerült betársítani a maximális élmény elérése érdekében.
Tény, hogy rá kell készülni masszívan a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr által nyújtott játékélményre. Viszont ha sikerül átszellemülnünk, akkor garantált a siker, úgy, hoigy bátran ajánlgathatjuk közben másoknak is. Ugyanakkor kell némi ráérzés a RPG műfajra is, hiszen a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr hamisítatlan szerepjátszós-fejlődős sztori, sandbox világgal. Utóbbi egyébként hatalmas, gigászi méreteket öltő univerzumot ölel fel, alapvetően félő, hogy lehetetlenség lesz bejárni a világ minden zegét s zugát. Záros határidőn belül legalábbis.
Valamennyire nyílt titoknak látszik, hogy a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr próbál a Diablo 3 megvalósításának útján haladni, vagy a már kitaposott ösvényre lépni. Ez egyébként nem is baj, hiszen szeretjük a kliséket, a már kellőképp bejáratott tematikákat, főként – ha úgy sikerül a dizájn, játékmenet és egyebek – egy olyan jól felépített univerzumban, mint a Warhammer 40K esetében.
Mint minden klasszikus értelemben vett RPG, a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr sem szűkölködik questek terén, ugyanis már a kezdetektől egészen a várható befejezésig kismillió küldetést kapunk. Ezek nagyrésze szórakoztató és kellemes, akad viszont monoton, farmolós jellegű is, bár utóbbi inkább elenyésző, nem számottevő.
Gyönyörű grafikát és vizuális megvalósítást kapunk a Warhammer 40,000: Inquisitor – Martyr-nál. Ez talán valamennyire ellensúlyozni hívatott a játékmenetből, storyline-ból kimaradt hiányosságokat, de így komplex egységet alkotva teszi az egész játékot maradandóvá. S persze a szavatosság is ebből adódóan kifejezetten hosszú távú.
A cikk elkészítéséhez Acer Predator 17 X-et használtunk.
Játéktesztjeinkhez AOC gaming monitorokat használunk.
Szerkesztőségünk mobilinternet-hozzáférését a Telenor Magyarországbiztosítja. Az Autóaddikt.hu Telenor Hello Data csomagot használ. Együttműködő partnereink: Acer Hungary, ASUS, Duplitec, Canon, Camera Kft., Magnew, Telenor Magyarország Utómunka hardver: Acer, ASUS
