Az R36S tökéletes példája annak, hogy egy kedvező árazású készülék nem feltétlenül jelent kevés lehetőséget. Áttetsző, lila szín tesztpéldányunk a megfelelő rendszerrel és két minőségi memóriakártyával valódi, zsebben hordható retró játékkönyvtárrá alakult. Az odáig vezető út azonban fekete képernyővel, rosszul működő firmware-ekkel, visszaugró játékokkal és több kijelzőprofil kipróbálásával volt kikövezve. Az R36S tehát nem mindenkinek való, de aki hajlandó egy kicsit foglalkozni vele, egészen elképesztő ár-érték arányú kézikonzolt faraghat belőle.
Nem egyetlen, egységes készülék az R36S
Az R36S-ről könnyű úgy beszélni, mintha egy hagyományos gyártó jól körülhatárolható terméke lenne. A valóság ennél jóval összetettebb. A név alatt több gyártási széria, alaplapváltozat, kijelzőpanel és kisebb-nagyobb eltéréseket tartalmazó konstrukció kerül forgalomba. Kívülről két R36S szinte teljesen azonosnak tűnhet, a hozzájuk használható rendszerfájlok azonban eltérhetnek.
Ez azért fontos, mert egy nem megfelelő firmware vagy kijelzőprofil esetén a konzol akár teljesen fekete képernyővel indulhat. Ilyenkor nem feltétlenül hibás a kijelző vagy maga a hardver: egyszerűen előfordulhat, hogy az operációs rendszer nem a készülékben található panelhez megfelelő DTB-fájlt tölti be.
A tesztelt darab egy újabb gyártású, klasszikus kialakítású R36S, átlátszó lila burkolattal. A végül megfelelőnek bizonyult dArkOSRE-R36 profil az „R36S-V22 2024-12-18” megjelölést viseli. Ez a részlet kívülről természetesen nem látható, a firmware telepítésekor viszont döntő jelentőségűvé vált.
Átlátszó lila ház, erős retró hangulat
A lila, áttetsző műanyag borítás egyértelműen az 1990-es évek és a kétezres évek elejének kézikonzoljait idézi. Láthatóvá teszi a belső szerkezet egy részét, közben pedig jóval karakteresebb megjelenést ad az R36S-nek, mint amilyet a kategóriájában megszokott fekete műanyag ház nyújtana.
A minőségérzet természetesen nem hasonlítható egy többször ennyibe kerülő Anbernic, Retroid vagy modern Nintendo kézikonzoléhoz. A műanyag egyszerű, a gombok hangja és ellenállása is elárulja az alacsony árkategóriát, de a készülék összességében egyben van. Nem kelt játékszerhatást, és megfelelően vigyázva rá nem tűnik különösebben sérülékenynek sem.
A körülbelül 13 centiméter magas, 8,3 centiméter széles és nagyjából 3,5 centiméter vastag ház könnyen elfér egy kisebb táskában vagy kabátzsebben. Tömege hozzávetőleg 187 gramm, így hordozhatóság szempontjából sokkal közelebb áll a klasszikus kézikonzolokhoz, mint a mai, nagyméretű hordozható PC-khez.
A függőleges kialakításnak megvan a maga bája, de az ergonómia kompromisszumos. A digitális iránygomb és az ABXY gombok jó helyre kerültek, a két analóg kar azonban meglehetősen alacsonyan található. Rövidebb játékmeneteknél ez nem jelent különösebb gondot, hosszabb, analóg irányítást igénylő játékoknál viszont jobban fáraszthatja a kezet.
A kijelző az R36S egyik legerősebb része
A konzol előlapján egy 3,5 hüvelykes, 640 × 480 képpontos IPS-panel található. A 4:3 képarány szinte tökéletesen illeszkedik a klasszikus otthoni konzolok és számítógépes rendszerek többségéhez. A NES, SNES, Mega Drive, PlayStation, Amiga vagy Commodore 64 játékai természetesebb arányban jelennek meg rajta, mint egy modern, szélesvásznú kijelzőn.
A 640 × 480 képpontos felbontás ebben a méretben kellően éles. A pixeles grafikák tiszták, a szövegek jól olvashatók, az IPS-technológia pedig elfogadható betekintési szögeket kínál. A fényerő beltérben bőséges, kültéren azonban az erős napsütés már megnehezítheti a használatot.
A különböző kézikonzolos rendszereknél érdemes foglalkozni a képméretezéssel. A Game Boy Color eredeti felbontása például mindössze 160 × 144 képpont. Az integer scaling bekapcsolásával a játék kisebb, középre igazított képen jelenhet meg, cserébe nem torzulnak a pixelek.
Ezt konkrétan az Alone in the Dark Game Boy Color-változatánál is megtapasztaltuk. A Mednafen emulátorral a játék elindult, a kép pedig kisebb, középre helyezett formában jelent meg, zavaró torzítás nélkül. A teljes kijelző kitöltése látványosabb lehet, de a pixelgrafikán általában az arányhelyes megjelenítés mutat jobban.
Régi, de ehhez a feladathoz még mindig használható hardver
Az R36S lelke a Rockchip RK3326 rendszerchip. Ebben négy ARM Cortex-A35 processzormag, valamint egy Mali-G31 MP2 grafikus vezérlő dolgozik. A rendszer mellé 1 GB DDR3L memória került.
Papíron ez ma már kifejezetten szerény hardver, de a konzol feladata nem modern Android-játékok vagy nagy felbontású 3D-s programok futtatása. A nyolc- és tizenhat bites rendszerekhez, valamint a PlayStation első generációjához a teljesítmény többnyire elegendő.
A hardver határai az N64, Dreamcast és PSP környékén válnak igazán láthatóvá. Ezeknél nem az a kérdés, hogy az adott rendszer szerepel-e a menüben, hanem az, hogy az adott játék, emulátor és beállítás megfelelő kombinációja képes-e elfogadható sebességet biztosítani.
A készülékből hiányzik a belső eMMC-tárhely. A teljes operációs rendszer microSD-kártyáról fut, ezért a kártya minősége közvetlenül befolyásolja a megbízhatóságot, a rendszerindítást, a játékok betöltését és még a mentések biztonságát is.
A gyári 128 GB-os kártya működött – mégsem bíztunk benne
Tesztpéldányunk gyárilag egy 128 GB-os, márkajelzés nélküli microSD-kártyával érkezett. Ezen kapott helyet az ArkOS, az EASYROMS partíció és a mellékelt játékkönyvtár.
A gyári konfiguráció az esetünkben működött. A konzolon az ArkOS 2.0 (02092025) verziója futott, az EmulationStation kezelőfelület pedig a 2.13-as verziószámot jelezte. A rendszer MultiPanel kiadás volt, a Wi-Fi pedig kikapcsolt állapotban szerepelt a beállítások között.
A gyári ROM-ok elindultak, tehát a mellékelt kártya nem volt azonnal hibás. Hosszú távon azonban nem szerettük volna erre bízni sem a rendszert, sem a játékmentéseket. Ezeknél a névtelen kártyáknál nemcsak az adatvesztés veszélye nagyobb, hanem az is előfordulhat, hogy egy váratlan írási hiba miatt a készülék többé nem indul el.
Az első fontos lépés ezért a teljes gyári EASYROMS-tartalom biztonsági mentése volt. Nemcsak a játékokat, hanem a BIOS-, konfigurációs, mentési és rendszermappákat is megőriztük.
Kétkártyás rendszerrel válik igazán praktikussá
Az R36S két microSD-foglalata lehetővé teszi az operációs rendszer és a játékgyűjtemény teljes szétválasztását. Tesztünkben a bal oldali, SD1 foglalatba egy 64 GB-os SanDisk Ultra került. Ezen kizárólag az operációs rendszer, a bootpartíció, a témák és a rendszerhez tartozó eszközök találhatók.
A jobb oldali SD2 foglalatot egy 256 GB-os Lenovo U3 A1 kártya kapta meg. Ezt exFAT fájlrendszerrel, MBR partíciós sémával formáztuk, a kötet neve pedig R36SROMDISK lett. Erre került vissza a teljes EASYROMS-mappastruktúra, benne a játékokkal, BIOS-fájlokkal, konfigurációkkal és mentésekkel.
Ez a felállás több okból is előnyös. Egy rendszerfrissítés vagy új firmware telepítésekor nem kell a teljes játékkönyvtárat újra felmásolni. Ha az operációs rendszer megsérül, elég az SD1 kártyát újra elkészíteni, miközben az SD2 tartalma érintetlen maradhat.
A dArkOSRE-R36 telepítése után az EmulationStation menüjében a „Switch to SD2 for ROMs” funkcióval kellett jelezni, hogy a rendszer ezentúl a második kártyán keresse a játékokat. Az átváltás után a megfelelő mappák automatikusan elérhetővé váltak.
Az ArkOS-csere mutatta meg az R36S nehezebb oldalát
A gyári rendszer működőképessége ellenére egy frissebb, biztonságos kártyára telepített rendszert szerettünk volna használni. A SanDisk kártyára ezért felkerült az ArkOS-R3XS 2.0 újabb, 11072025 MultiPanel kiadása.
A rendszer elindult, az EmulationStation menüje megjelent, a vezérlés működött, a játékok pedig láthatóvá váltak. Mégsem lehetett megfelelően használni a konzolt: bármelyik rendszerből elindított ROM rövid próbálkozás után visszadobott az EmulationStation menüjébe.
Különösen árulkodó volt, hogy ugyanazok a játékfájlok a gyári rendszeren gond nélkül elindultak. Ez egyértelművé tette, hogy nem általános ROM-formátumhibával állunk szemben. A probléma a firmware, az emulátormagok, a BIOS-ok elérési útja vagy a kétkártyás konfiguráció valamelyik eleméhez kapcsolódott.
Az ilyen hibajelenség jól mutatja, mennyire félrevezető lehet az R36S-nél a látszólag sikeres rendszerindítás. Attól, hogy az EmulationStation menü megjelenik, még nem biztos, hogy az emulátorok, a fájlútvonalak és a hardverprofil minden részlete megfelelően működik.
ROCKNIX helyett végül a dArkOSRE-R36 hozta meg a megoldást
Mivel hosszabb távon is fejlesztett operációs rendszert szerettünk volna, a következő próbálkozás a ROCKNIX volt. Ez azonban a tesztelt hardverváltozattal fekete képernyőt eredményezett, így nem jutottunk el használható rendszerig.
A következő jelölt a kifejezetten az R36S-változatokra és klónokra optimalizált dArkOSRE-R36 lett. A telepítő több alaplap- és kijelzőprofilt kínál, ezért itt sem elegendő egyszerűen a készülék nevére hagyatkozni.
Elsőként az R36S kategórián belüli „R36S-V21 2024-12-18 2550” profillal próbálkoztunk. A kezdeti konfiguráció közben a konzol akkumulátora lemerült, ami újabb bizonytalanságot okozott. Feltöltés után azonban a készülék körülbelül egy perc alatt elindult, működött a kijelző, a hang, a kezelőszervek és az EmulationStation is.
A végleges megoldást egy későbbi, tiszta telepítés és a telepítőben negyedikként szereplő „R36S-V22 2024-12-18” profil kiválasztása hozta meg. Ezzel már nemcsak a kijelző és a kezelőfelület működött, hanem megjelent a bootanimáció, megszólalt az indítózene, és a gombok is megfelelően reagáltak.
Fontos, hogy a profil sorszáma a későbbi rendszerkiadásokban változhat. Nem a „4-es profil” száma az igazán lényeges, hanem az R36S-V22 2024-12-18 megnevezés.
Zöld LED, háttérvilágítás és pattanó hang – amikor még nincs kép
A teszt során előfordult olyan állapot is, amikor bekapcsoláskor világított a zöld állapotjelző LED, elindult a kijelző háttérvilágítása, a hangszóróból pedig rövid pattanó hang hallatszott, de használható kép nem jelent meg.
Első látásra ez könnyen hardverhibának tűnhet. Valójában a jelenség sokkal inkább arra utalt, hogy az alaplap elindult, a kijelző tápellátása működött, a rendszer viszont nem a megfelelő panelkonfigurációt használta.
Ez az R36S-vásárlás egyik legfontosabb kockázata. Ugyanaz a firmware, amely egy korábbi gyártású darabon tökéletesen működik, egy újabb kijelzőpanellel szerelt modellen fekete képernyőt okozhat. A gyári bootpartíció fájljainak mentése ezért legalább annyira fontos, mint maguknak a játékoknak a biztonsági másolata.
EmulationStation: látványos és jól használható felület
A megfelelő rendszer beállítása után az R36S kezelése már sokkal barátságosabb. Az EmulationStation konzolonként rendezi a játékokat, kezeli a borítóképeket, videós előnézeteket, témákat és különböző nézeteket.
A rendszer jól testre szabható, de a lehetőségek száma elsőre zavarba ejtő lehet. Szinte minden platformnál külön kiválasztható az emulátor és az emulátormag, bizonyos játékokhoz pedig eltérő beállítás menthető.
Ez a rugalmasság az R36S egyik legnagyobb erénye, ugyanakkor a hibák egyik leggyakoribb forrása is. Ha egy játék nem indul, nem feltétlenül maga a ROM rossz. Lehet hibás vagy hiányzó BIOS, rossz emulátormag, nem támogatott tömörítési formátum, hibás fájlelérési út vagy egy nem megfelelő globális beállítás is.
A konzol nem rendelkezik beépített Wi-Fi-kapcsolattal. Hálózati frissítéshez, borítóképek letöltéséhez vagy távoli fájlkezeléshez kompatibilis USB-s Wi-Fi-adapterre és szükség esetén USB-C OTG-átalakítóra van szükség. Bluetooth sincs, így vezeték nélküli fejhallgató vagy kontroller közvetlenül nem csatlakoztatható.
Játékteszt: a régebbi rendszereknél érzi igazán otthon magát
A Game Boy, Game Boy Color, Game Boy Advance és Sega Genesis játékai már a korábbi konfigurációs próbák során is elindultak. Ezek a platformok teljesítmény szempontjából nem jelentenek komoly kihívást az RK3326 számára, de az emulátormag kiválasztása még itt is számíthat.
Az Alone in the Dark Game Boy Color-kiadása például AUTO és RetroArch beállítással nem indult megfelelően, a Mednafen kiválasztása után viszont hibátlanul elrajtolt. Ez jól érzékelteti, hogy az R36S-nél sokszor nem a hardver teljesítménye, hanem a szoftveres beállítás dönti el, működik-e egy adott játék.
Egy problémásabb rendszerkonfigurációnál a PSP-, Nintendo DS- és Nintendo 64-játékok nem indultak el, az NDS-platformhoz pedig választható emulátor sem jelent meg. Ezt azonban nem tekintettük a hardver végleges teljesítménytesztjének, mivel ugyanebben az állapotban más rendszereknél is konfigurációs rendellenességeket tapasztaltunk.
A megfelelő dArkOSRE-beállítással a klasszikus nyolc- és tizenhat bites konzolok, az arcade rendszerek, valamint a Game Boy család játékai jelentik a legbiztosabb terepet. A PlayStation 1 emulációja szintén az R36S erősségei közé tartozik. A legtöbb játék teljes sebességgel, stabil hanggal és a 4:3-as kijelzőhöz jól illeszkedő képpel fut.
N64, Dreamcast és PSP: kellemes ráadás, nem biztos ígéret
A terméklapok gyakran hangsúlyozzák az N64-, Dreamcast- és PSP-támogatást. Ezek a rendszerek valóban elérhetők, de a menüben megjelenő platformnév nem garantálja, hogy annak teljes játékkönyvtára megfelelően fut.
Nintendo 64 alatt a kevésbé erőforrás-igényes játékok használhatók lehetnek, más címeknél viszont grafikai hibák, hangakadások és sebességingadozások jelentkezhetnek. Az emulátor cseréje sokat javíthat egy adott programon, de nincs minden játékra érvényes, tökéletes beállítás.
A Dreamcast hasonlóan vegyes képet mutat. Bizonyos játékok meglepően jól használhatók, az összetettebb 3D-s címek azonban már meghaladhatják a hardver lehetőségeit.
PSP esetén elsősorban a kétdimenziós és könnyebb 3D-s játékokkal érdemes próbálkozni. A nagy gépigényű címeknél a képkockasebesség csökkentése, a frameskip és az alacsonyabb belső felbontás sem mindig hoz elfogadható eredményt.
A Nintendo DS emuláció technikailag megoldható, de az R36S kijelzője nem érintésérzékeny. A két DS-képernyő elhelyezése, váltása és az érintőceruzát igénylő játékok kezelése emiatt kompromisszumos.
A digitális irányítás jobb, mint az analóg élmény
A klasszikus játékokhoz szükséges digitális iránygomb megfelelő pontosságot nyújt, bár a mozgása és ellenállása az új készüléken kissé feszes lehet. A bejáratás után valamelyest kellemesebbé válhat, de a prémium kontrollerek puhább, precízebb érzetét nem éri el.
Az ABXY gombok határozott nyomásponttal rendelkeznek, a Start, Select és funkciógombok pedig jól elkülönülnek. Az L1, L2, R1 és R2 vállgombok minden szükséges funkciót biztosítanak a PlayStation és az újabb rendszerek számára, elhelyezésük és kattogó működésük azonban szokást igényel.
A két analóg kar jelenléte ebben az árkategóriában nagy előny. A mozgástartományuk és pontosságuk megfelelő az alkalmi használathoz, de komoly analóg finommozgást igénylő játékokhoz nem ideálisak. Elhelyezésük miatt hosszabb játék során a hüvelykujj természetellenesebb pozícióba kerülhet.
Az R36S elsősorban D-paddal vezérelt NES-, SNES-, Mega Drive-, Game Boy- és PlayStation-játékokhoz érzi magát igazán természetesnek.
Egyszerű hangrendszer, hasznos fejhallgató-kimenet
A készülék beépített hangszórója nem nyújt különösebben mély vagy részletgazdag hangzást, de a klasszikus játékok zenéihez és effektjeihez elegendő. Nagy hangerőn a hang vékonyabbá és élesebbé válhat, ezért általában közepes hangerőn adja a legjobb eredményt.
A 3,5 milliméteres fejhallgató-csatlakozó kifejezetten hasznos utazás közben. Mivel Bluetooth nincs, vezeték nélküli fülhallgató helyett hagyományos vezetékes megoldásra van szükség.
A hang működése szintén összefügghet a kiválasztott hardverprofillal. A helytelen DTB-fájl nemcsak fekete képernyőt, hanem hibás hangútvonalat, néma menüt vagy működésképtelen fejhallgató-kimenetet is eredményezhet. A tesztelt V22 profilnál a hang, az indítózene és a játékok hangkimenete is megfelelően működött.
Akkumulátor és töltés: a gyártási széria itt is számít
Az R36S különböző változataihoz 3000, 3200 és 3500 mAh körüli akkumulátoradatokat is megadnak. A készülék hátlapja mögött cserélhető lítiumion-cella található, de az eladói terméklapokon feltüntetett kapacitást nem érdemes minden esetben készpénznek venni.
A tényleges üzemidő nagyban függ a fényerőtől, a hangerőtől és az emulált rendszertől. A kevésbé megterhelő nyolc- és tizenhat bites játékokkal nagyjából négy-öt óra körüli használat tekinthető reálisnak, míg a PSP-, Dreamcast- vagy N64-emuláció gyorsabban merítheti az akkumulátort.
A töltöttségi százalék nem mindig teljesen pontos. Ha a firmware-ben szereplő akkumulátorprofil nem egyezik a készülék cellájával és alaplapjával, az érték lassan változhat, hirtelen eshet, vagy túl korán jelezhet alacsony töltöttséget.
A konzol külön USB-C töltőcsatlakozót és USB-C OTG-portot kapott. A legbiztosabb megoldás egy hagyományos, 5 voltos USB-töltő és USB-A–USB-C kábel használata. Az R36S nem modern gyorstöltésre tervezett készülék, és bizonyos példányok USB-C–USB-C kábellel egyáltalán nem kezdenek tölteni.
Firmware-telepítés előtt érdemes teljesen feltölteni az akkumulátort. A mi első dArkOSRE-konfigurációnk közben a készülék lemerült, ami könnyen a rendszer vagy a kártya sérüléséhez vezethetett volna.
Nem valódi „bekapcsolom és örökre használom” konzol
A gyári kártyával az R36S akár valóban azonnal használhatónak tűnhet. A bekapcsolás után megjelenik az EmulationStation, a játékok rendszerek szerint rendezve láthatók, és sok közülük egyetlen gombnyomással elindul.
Hosszú távon azonban erősen ajánlott a gyári kártya tartalmának mentése és minőségi adathordozók használata. A tesztelt kétkártyás konfiguráció költsége ugyan növelte a teljes beruházást, de sokkal megbízhatóbbá és könnyebben karbantarthatóvá tette a konzolt.
Az is fontos, hogy a mellékelt ROM-gyűjtemények minősége változó lehet. Előfordulhatnak hibás fájlok, ismétlődések, rosszul elnevezett játékok vagy idegen nyelvű változatok. A legjobb eredményt egy saját, ellenőrzött játékkönyvtár adja, megfelelő BIOS-fájlokkal és rendezett mappastruktúrával.
Az aktívan fejlesztett rendszer sokat emel az értékén
Az R36S eredeti népszerűségében jelentős szerepet játszó közösségi ArkOS-R3XS fejlesztése időközben lezárult, helyét pedig újabb projektek vették át. A kifejezetten R36S-változatokra optimalizált dArkOSRE-R36 jelenleg sokkal ígéretesebb hosszú távú megoldásnak tűnik.
Az új rendszer nem változtatja erősebbé az RK3326 chipet, de jobb hardverfelismerést, több kijelzőprofilt, modernebb emulátorokat és részletesebb eszközkezelést kínálhat. A megfelelő profillal a konzol sokkal kiforrottabb termék benyomását kelti, mint a gyári kártyával.
Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az R36S értékének jelentős részét nem maga a gyártó, hanem a közösségi fejlesztők adják. Aki kizárólag a dobozból kivett állapotot nézi, könnyen csalódhat. Aki viszont hajlandó rendszert telepíteni, memóriakártyát formázni és emulátormagokat beállítani, lényegesen többet hozhat ki belőle.
Kinek ajánlható az R36S?
Az R36S azoknak ideális, akik elsősorban NES-, SNES-, Game Boy-, Game Boy Advance-, Mega Drive-, arcade- és PlayStation-játékokat szeretnének hordozható formában használni. Utazáshoz, rövid játékmenetekhez és a régi kedvencek újrafelfedezéséhez különösen szerethető készülék.
Azoknak is jó választás lehet, akik szívesen kísérleteznek Linux-alapú rendszerekkel, firmware-ekkel, emulátorokkal és egyedi témákkal. Ebben az esetben az R36S nem pusztán játékkonzol, hanem egy olcsó, jól alakítható retró projektgép is.
Kevésbé ajánlható annak, aki garantáltan problémamentes, teljesen kész terméket szeretne. A gyári microSD bizonytalan minősége, a számos hardverváltozat és a firmware-ek eltérő kompatibilitása miatt előfordulhat, hogy már az első napokban technikai problémákat kell megoldani.
Nem ez a megfelelő készülék akkor sem, ha valaki főként PSP-, Dreamcast- vagy Nintendo 64-játékokat szeretne futtatni. Ezek támogatása inkább bónusz, mint biztosan elérhető, egységes teljesítmény.
R36S műszaki adatok
| Tulajdonság | Adat |
|---|---|
| Kialakítás | Függőleges retró kézikonzol |
| Tesztelt változat | Átlátszó lila R36S |
| Hardverprofil | R36S-V22 2024-12-18 |
| Processzor | Rockchip RK3326, négymagos ARM Cortex-A35 |
| Órajel | Körülbelül 1,3–1,5 GHz |
| Grafikus vezérlő | Mali-G31 MP2 |
| Rendszermemória | 1 GB DDR3L |
| Kijelző | 3,5 hüvelykes IPS |
| Felbontás | 640 × 480 képpont |
| Képarány | 4:3 |
| Érintőképernyő | Nincs |
| Belső tárhely | Nincs |
| Memóriakártya-helyek | 2 × microSD |
| Gyári rendszer | ArkOS 2.0 (02092025), MultiPanel |
| Gyári kezelőfelület | EmulationStation 2.13 |
| Tesztelt végleges rendszer | dArkOSRE-R36 |
| SD1 a tesztben | 64 GB SanDisk Ultra, operációs rendszer |
| SD2 a tesztben | 256 GB Lenovo U3 A1, ROM-ok, BIOS-ok és mentések |
| SD2 fájlrendszere | exFAT, MBR |
| SD2 kötetneve | R36SROMDISK |
| Irányítás | D-pad, ABXY, Start, Select, funkciógomb |
| Analóg vezérlés | Két analóg kar |
| Vállgombok | L1, L2, R1, R2 |
| Csatlakozók | USB-C töltés, USB-C OTG, 3,5 mm-es audiokimenet |
| Wi-Fi | Nincs beépítve, adapterrel használható |
| Bluetooth | Nincs |
| Videokimenet | Nincs |
| Hang | Beépített hangszóró, vezetékes fejhallgató támogatása |
| Akkumulátor | Gyártási szériától függően körülbelül 3000–3500 mAh |
| Várható üzemidő | Megközelítőleg 4–5 óra, használattól függően |
| Méretek | Körülbelül 130 × 83 × 35 milliméter |
| Tömeg | Körülbelül 187 gramm |
Előnyök és hátrányok
| Előnyök | Hátrányok |
|---|---|
| Kiváló ár-érték arány | Bizonytalan minőségű gyári microSD |
| Éles, 4:3-as IPS-kijelző | Sokféle alaplap- és kijelzőváltozat |
| Nagyon jó 8 és 16 bites emuláció | A megfelelő firmware kiválasztása nehézkes lehet |
| Erős PlayStation 1-teljesítmény | Vegyes N64-, Dreamcast- és PSP-emuláció |
| Két microSD-foglalat | Nincs beépített Wi-Fi vagy Bluetooth |
| Aktívan fejlesztett dArkOSRE rendszer | Az analóg karok elhelyezése kompromisszumos |
| Kompakt és könnyen hordozható | Hosszabb játékhoz csak közepes ergonómia |
| Cserélhető akkumulátor | A töltöttség kijelzése pontatlan lehet |
| Nagyon széles rendszerkínálat | Nem valódi, minden esetben problémamentes plug-and-play termék |
