A gyár régebben olyan hely volt, ahol termékeket állítottak elő. Ma már sokkal inkább az adatok és a folyamatok szüntelen áramlása jellemzi – a szántóföldtől vagy a bányától kiindulva egészen a fogyasztó otthonáig.
Ez korlátlan lehetőségeket nyit meg, amelyekkel a gyártócégeknek számolniuk kell 2019-ben. Tisztában kell lenniük azzal, hogy a gyár működése nem ér véget a kapunál, és mindkét irányban ismerniük kell az értéklánc végét. A digitális technológiák szépsége, hogy segítenek a gyártóvállalatoknak megszabadulni a múlt korlátaitól, felszabadítani a jelenleg még gyárakba zárt adatokat, kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket, és visszacsatolni őket egy egész sor folyamatba és kapcsolatba, hogy ezen keresztül fokozzák a hatékonyságot, a termelékenységet, erősítsék a költségtakarékosságot, az ügyfélkapcsolatokat és a hűséget.
A gyártól a fogyasztóig
A gyárak korlátok nélküli működésének egyik következménye az lesz 2019-ben, hogy a gyártóvállalatok számára kihívást jelent majd az adatok kinyerése a gyártási környezetből. Ha ez sikerül, a vállalat – amellett, hogy növelheti működési hatékonyságát – a végfelhasználóval is szorosabb kapcsolatot építhet ki. A gyártócégek egyre inkább a végfelhasználókra összpontosítanak – ezen a területen hagyományosan a gyenge kapcsolat volt a jellemző. Itt nem az adatok gyűjtése vagy tárolása, hanem az adatokra épülő felismerések jelentik a legfontosabb tényezőt. A gyártóvállalatok adatokat közvetíthetnek a végfelhasználók felé, majd visszajelzést kaphatnak tőlük, így a fogyasztói szükségleteket megismerve fejleszthetik tovább működésüket.
Az adatok visszacsatolása nem öncélú folyamat. A vállalatoknak kezdeniük kell valamit ezzel az interaktivitással. Azzal, hogy internetes technológiákon keresztül közvetlenül elérik a fogyasztókat, előnyre tehetnek szert versenytársaikhoz képest, a szükségletekhez igazított tömeggyártással és a digitális átalakulással pedig növelhetik a termékeik iránti keresletet. Az internetre csatlakozó nagyvállalat megvalósíthatja a tömeges testreszabás ígéretét, azaz a tömeggyártásra jellemző sebesség és ár mellett tud egyénre szabott termékeket előállítani. Ezt úgy éri el, hogy teljes körűen digitalizált gyártósorokkal ötvözi a fogyasztók közvetlen elérését.
Amint a Facebook története is bizonyítja, az adat óriás érték. A gyártótevékenység esetében is hasonlóan nagy potenciál rejlik az adatokban: támogatják az új üzleti modellek megalkotását, a piaci trendek megelőzését, az ügyfelek igényeinek proaktív előrejelzését, a megelőző karbantartást, a tömeges testre szabást és az integrált termék-szolgáltatás rendszerekben (servitization) rejlő lehetőségek hasznosítását. A „servitization” vagy „as-a-service” modell 2019-ben éri majd el a mainstream alkalmazás szintjét. Ezt az adatközpontú Ipar 4.0 megjelenése teszi lehetővé. Az e modell szerint gondolkodó gyártóvállalatok az árképzésben a termék helyett az eredményt állítják a középpontba: a levegőben töltött órák számát a repülőgép-hajtómű helyett; a megmozgatott föld tonnában kifejezett mennyiségét a földmunkagépek helyett; a megtett távolságot a gépkocsi helyett; a zavartalan működés óráinak számát a lift szerkezete helyett.
Az adatok hasznosítása a nehézségekre való felkészülésben
Az adatok észszerűbbé teszik a működést, és segítenek felkészülni a külső nehézségekre. Tekintve, hogy 2019-ben várhatóan mostohábbá válik a világgazdasági környezet, a gyártóvállalatoknak még inkább tökéletesíteniük kell adataikat és a mögöttes folyamatokat, hogy valóban a maximumot hozhassák ki belőlük: azaz mérsékeljék működési költségeiket és jobb eredményeket érjenek el. A gyártóvállalatoknál most a megelőző karbantartás a sláger – nem egy hétre, hanem akár évekkel előre tervezve. Ehhez olyan rendszerekre van szükség, amelyek segítenek pontosan feltérképezni a teendőket. Ez még nagyon új dolog, és egyelőre nem túl sok gyártócég használja ki a lehetőséget, de már vannak olyan haladó gondolkodású szervezetek, amelyek magukévá tették a koncepciót, és keresik a felmerülő kérdésekre a választ.
Ez a példa pedig szoros összefüggésben áll a hatékony tőkegazdálkodással a gyártószektorban. Egyértelműen szakadék kezd kialakulni azok között a cégek között, amelyek költségként kezelik az IT-t, és amelyek befektetésként tekintenek rá. Sok vállalat telepít például mostanában érzékelőket, de nem mindegyik rendelkezik erre vonatkozó világos üzleti tervvel. Nem csupán a közvetlen megtérülésről van szó – azt is figyelembe kell venni, milyen hatást gyakorol egy ilyen transzformációs beruházás más rendszerekre és folyamatokra. Látunk olyan példákat, ahol az internetre csatlakoztatott folyamatok egész sorának bevezetése 15 évről mindössze kilenc hónapra mérsékelte a megtérülést. Én magam meggyőződéssel vallom, hogy az IT-re befektetésként tekintő gyártóvállalatoké a jövő.
