Egy Commodore 64 feltámasztása

Nem kell ecsetelnünk, hogy a Commodore 64-nek mekkora kultusza van a mai napig. Az 1982-ben megjelent személyi számítógép hamar kirobbanó sikereket ért el világszerte, azonban Magyarországon leginkább a 80-as évek közepétől kezdett elterjedni.

Mivel kifejezetten elhívatottak vagyunk a Commodore 64-témában, ezért úgy döntöttünk, hogy külön alrovatot szentelünk a kultikus számítógépnek a Techaddikt.hu Hardver kategóriájában. S mi sem lehetne nagyszerűbb kezdés, mint egy padláson fellelt, elhanyagolt állapotú korai „breadbin” darab felújításának bemutatása.

A szóban forgó Commodore 64-et egy padlás elhagyatott zegzúgában találtuk. Ha valamire illik a „fellelt” kifejezés, akkor erre a darabra egyértelműen ráragasztható: poros, nedves környezetben, nagyjából más lomok kitámasztására volt használva. Ráadásul úgy 20 évet porosodhatott egymagában, míg elő nem lett ásva a feledés homályából, reménykedve, hogy valamit tán ki lehet hozni az egészből.

Nem sok reményünk volt annak tekintetében, hogy valaha is életre kelthető lesz ez a korai Commodore 64. Első körben, miután lekerült a padlásról, hozzávetőlegesen 1 évet állt újfent. Igaz, ekkor már volt tényleges tető felette, valamint fűtött helyiségben volt tárolva. Padlás-korszaka után azért próbát tettünk vele, úgy, egymagában a mellékelt tápjával egyetemben. Nem meglepő módon se kép, se hang, a LED sem világított.

Úgy hagytuk, aztán idén szeptemberben újabb nekifutással elkezdtük a renoválást. Nem kell nagymérvű felújítási procedúrát elképzelni, mivel sem időnk, sem megfelelő szakemberünk akkor  nem állt rendelkezésünkre. Kezdtük tehát egy alapos tisztítással, klasszikusan szappanos víz-mikroszálas törlő kombóval. Először a burkolat, a billentyűk, majd a belső is, visszafogottabban.

Persze a takarítás után sem működött a rendszer. Tudtuk, nem úsztuk meg ennyivel, úgyhogy elkezdtük mélyre hatolóbban vizsgálni az alaplapot, csatlakozókat. Miután áram alá helyeztük a Commodore 64-et, digitális multiméterrel elkezdtük a kondenzátorok, ellenállások tesztelését, valamint az alaplap összes forrasztási pontját, végződését, kimenetét bevzsgáltuk.

Odáig eljutottunk az elején, hogy maga a lap kap feszültséget, 12 voltnál pár tizeddel többet, ami jó jel – a táp nem halott, valamint a nyák is életképes. Azonban a VIC környéke nem tűnt túl életképesnek, tehát feltételeztük, hogy ott kell a hibaforrást keresnünk.

Eltávolítottuk a VIC hűtésére szolgáló fémtokozást (ehhez kapcsolódott gyárilag a hűtőfólia is), gyors kiforrasztással eltávolítottuk a lapkát, majd WD40-nel megtisztogattuk a korróziótól a chip lábait. Persze kapott tisztítást a „socket” is, illetve az összes környező kondi és ellenállás is. Miutár visszahelyeztük a VIC-et, lőn csoda: a multiméter elkezdte méricsikélni szépen a feszültséget, így már érkezett pár V minden lábról.

Nagy öröm volt ez, hiszen újboli remény látszott arra vonatkozóan, hogy életre kel a több, mint 30 éves Commodore 64 leletünk. Nekifogtunk, és az összes socketelt IC-t kipattintottuk, az utolsó kenetet felvéve, hogy mikor törik ki valamelyik láb. Nem tört ki végül semmi, a SID fertelmesen szennyezett volt, itt meg is izzadtunk, mert szinte minden egyes lábról milliméteres korróziót kellett eltávolítanunk. Meglepő módon a CPU chip volt az egyetlen, ami megmaradt relatíve tisztán, s talán a 8 db apró RAM lapka is.

Miután a user port, a datasette port, a serial port is meg left alaposan tisztítva, jöhetett a video output. Ez azért volt fontos, mert előzetes terveink szerint ez a kimenet volt az elsődleges kommunikációs port a későbbi kivezérléshez. Legyen szó analóg TV bemenetről SCART-tal összepárosított rendszerrel, vagy akár egy modernebb, LCD monitor. Egy másik cikkben leírjuk, hogyan sikerült analóg jelből VGA-t, illetve DVI-t produkálnunk – nem volt egyszerű folyamat az sem.

Mivel eltávolítottuk a Commodore 64 gyári hűtését, amely egyébként korábban, a hőskorban sem volt túl hatékony, ki kellett sakkoznunk, hogy a megelegdésre hajlamos VIC, a SID, a PLA, valamint maga a CPU hűtése hogy lehetne megoldható. Némi ebayes keresgélés után találtunk megfelelő hűtőborda-megoldásokat, mely szerint szimplán applikálható a chipekre szilikonpasztás közbenjárással, a végeredmény pedig kiváló lesz. Nosza rajta, meg is rendeltük a kitet, nagyjából két hét után megérkezett Angliából.

A beszerelés szimpla volt, a chipek felületére vékony szilkonpasztát kentünk, majd óvatosan rányomkodtuk a bordákat.  1 nap száradást javallt a manual, be is tartottuk: az eredmény kiváló lett, betonstabilan állt rendelkezésünkre a hűtés.

Innentől kezdve minden ment, mint a karikacsapás: a LED világított bekapcsolás után (rengeteg tisztítás, rengeteg helyen), úgyhogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvizsgáljuk: működik-e gyakorlatban is a Commodore 64 breadbin.

Beszereztünk első nekifutásra egy olyan videólábelt, amellyel hagyományos LCD tévére ki lehetett vezérelni a C64 videó és audiójelét. Összedugdostuk, amit kell, power ON, és tádámm: működött is a rendszer! Memóriateszt rendben, kurzor villog.

Viszont a billentyűk lenyomásra alig, vagy egyáltalán nem reagáltak.

Mi kellhet most? Természetesen a billentyűk megtusztítása. Viszont ez nem ment úgy, hogy fogjuk a sűrítettlevegős spray-t, és befújunk ide meg oda egyet, hanem ez komoly szétszedést igényelt (ismét).

A klaviatúra úgy-ahogy visszanyerte eredeti, vagy inkább régi mivoltát, ám jött a kérdés: a gombok közti réseket hogyan tisztogassuk meg az évtizedes porlerakódástól. Nekiálltunk, szétszedtük, annak rendje s módja szerint az érintőpanel eltávolítása után jöhettek a billentyűk is egyenként. Ez még az a fajta Commodore 64, amelynél teljesen mechanikus a billentyűk felépítése-szerkezete, tehát van maga a gomb, a tüske szerű tartó (plunger), valamint maga a rugó (spring). Soeciális módszerrel lehet csak kipattintgatni ezeket a helyükről, célszerszám híján két passzoló méretű csavarhúzót és egy spéci csipeszt használtunk a kipattintgatáshoz. Sajnos járulékos kárként el is pattant pár billentyű, azaz maga a plunger, de úgy, hogy a végződésük bele is tört kellemesen a gombok felfogatóaljzatába.

Úgyhogy voltak tiszta billentyűk, plungerek és springek, tisztára sikált panel, viszont foghíjas lett a végeredmény a hiányzó gombok híján. Ekkor jött az első akadály: honnan szerezzük be ezeket? Nyilván akad ilyenkor olyan alternatíva, hogy vegyünk mondjuk ebayről egy komplett keyboardot. Rendben, nézzük az árakat: a legolcsóbb ilyen spare part úgy 16000 forintnál indult. Hát… 10 ezer körül itthon már beszerezhető egy komplett, működő C64. Viszont ez az irányt azért vetettük el, mert a családi ereklyét az eredeti dolgaival szerettük volna összerakni, működésbe hozni.

Kifogytunk az ötletekből. Ekkor beugrott, hogy nemrégiben a Facebookon belefutottunk az albertirsai, Tóth Zoltán által üzemeltetett Commodore Szervizbe, utolsó mentsvárként hátha ő tud majd segíteni a problémán.

Tudott segíteni, nem is akárhogyan. Miután megkerestük, és elmondtuk neki, hogy hiányzik pár billentyű a felújításhoz, azonnal felajánlotta önzetlen segítségét. Kérte, hogy fotózzuk le a klaviatúrát: így meg tudta azonnal állapítani a pontos színárnyalatát (egyébként sötétbarna) a billentyűknek. Másnap elsőbbségivel feladta a kívánt billentyűket, így tudtuk instant pótolni azokat.

Ám így sem jött még a várt happyend, dehogy. Kiderült, hogy a bősz szerelgetés közben elkavartuk a szóköz billentyűt, úgy mindenestül. Újabb üres lyuk tátongott a panelen. Újból jeleztük Zoltánnak, hogy ciki van, megint nincs tovább, ennyi volt – erre újra segített a projekt megvalósulásán, és elpostázott expressz egy space gombot rugóval, felfogató tüskével.

Végre egyben volt minden ahhoz, hogy a Commodore 64 újra csatasorba állhasson. Összeraktuk a keyboardot, visszaforrasztottuk a CapsLock érintkezőit, felfogattuk a már komplett billentyűzetet a műanyag ház felső moduljába, majd a kábelt rákötöttük az alaplapra a LED-del egyetemben. Visszapattintottuk a fedelet, a három csavar is a helyére került, és elkészült. Végre.

Most következnek majd a tesztek, remélhetően folyamatos munkabírással és működőképességgel még jó pár évet fog tudni teljesíteni a Commodore 64 breadbin. Mindenesetre az anyagminőségre, valamint a mérnöki munka precizitására nem lehet panasz, ugyanis csodaszámba menő dolog az, hogy egy harmincegynehány éves, kifinomult technológiájú IT terméket enyhén szólva viharvert, totálkárosnak tűnő állapotból ilyen szinten vissza lehessen állítani.

Jelenleg a Commodore 64 egy speciális VGA átalakító, egy FDD emulátor és egy gyorstöltő cartridge közbeiktatásával üzemel. A tesztórák lefutása után is egyelőre stabilnak, megingathatlannak tűnik a rendszer, zéró melegedést prdoukálva.

Még több fotó: Techaddikt Facebook oldal